Fesd színesre!                                                                                                                  Ködös reggelre ébredtünk, Nem kelt fel időben a fáradt nap, Morcos felhők körülöttünk, A kis-templomban misét mond a pap. Lassan magához tér a város, Faágakon vastag a dértakaró, A fény keresi, hogy hol a kijárat, Megkezdi munkáját az útkaparó. Szürkék a házak, és az emberek, Színtelen minden fa és bokor, A sok falevél sárban hempereg, A parkban a szobor búskomor. Rigófütty töri meg a szürkeséget, Egy leány ecsettel a létrájára áll, Tavaszt fest az égre, és fénylő kéket, Közben vidám dala messzire száll.

<= menü